Sziasztok, Kedves Olvasó Barátaim!
Néha nem érzitek úgy, hogy szeretnétek egy olyan világban élni, mint ami a You've Got Mail, vagyis a magyarul Szerelem hálójában címre fordított film hősei? Olyan megkapóan egyszerű! Hangulatok, gyönyörűen fogalmazott mondatok és csendes szenvedély. Ez utóbbit el sem lehet néha képzelni, de mikor Meg Ryant és Tom Hankset nézem, nem is tudom szebben elképzelni a vonzódást. Egy élet, amit megélni érdemes, ami nem arról szól, hogy hogyan jussunk előre, hanem hogy hogyan kell szépen élni és megélni a pillanatokat.
És igen, a varázslatos mágnesesség. Húz és taszít. A zsigereidben érzed, ahogy valaki vonz, a gyomrod összerándul, a véred felpörög. Szereted az illatát, az elképzeléseit és sajnos megszereted a hülyeségeit is. Én gyakran nagyon meg akarok felelni egy párkapcsolatban. Ez persze csak ámítás, egy ideig lehet csak csinálni és a végén, mint minden fizikai rendszer, visszaállsz az alapállapotra. Ha nagyon messze kerültél, akkor ez egy kellemetlen csalódás a másik félnek, és hamar rájössz, hogy ha ugyanezt veled csinálnák, szinte lehetetlen lenne megtalálni a megfelelő társat. Hiszen nem engedem, hogy megismerjenek. Pedig objektíven belegondolva biztos nem lehet annyi hibám, hogy titkolnom kellene magam, csak valahogy szeretem megtartani magamnak ezeket az igazán bensőséges gondolatokat. De a hibák... Az tesz igazán egyedivé egy embert, amiken nem tud javítani még akkor sem, ha a fogát összeszorítja. A hibák, amelyek valójában egyre inkább hozzákapcsolódnak a személyiségünkhöz és amik legalább annyira meghatároznak minket, mint a pozitív személyiségi jegyeink.
Szóval tanács magamnak: nem szabad félni, hogy a hibáidat is lássák. Még akkor sem, ha irulsz-pirulsz tőle és zavarba jössz, de ez vagy Te. Minél hamarabb elfogadod, annál hamarabb meglátják mások is és szabadon dönthetnek, hogy tudnak-e ezzel együtt élni, és főképp: akarnak-e.
Visszatérve a filmre... Ha hasonló helyzetben lennék, mint a film kezdetén a főhősnő, Kathleen, akkor biztosan szörnyen bűntudatos lettem volna, hogy egy biztos párkapcsolat mellett egy másik férfival levelezek, vagyis pontosabban hogy ezt a bizonyos levelet jobban várom, mint a beszélgetést azzal, akivel együtt élek. De már megint hajlamos vagyok azt hinni, hogy túlbonyolítom. Sokszor vallom, de láthatólag gyakorlatom nincs benne: nem attól lesz valaki hűséges, hogy vakká teszi magát, hanem hogy körbenéz és mindig a párját választja. És ahogy egyik kedvenc hősöm mondta: "Csak azt ne mondjuk soha, hogy soha és örökké. Szerelemben nincs örökbérlet. Ha múlhat, akkor múljon is, de hamar; ne foglalja a helyet, nem érünk rá bizsuzni.".
Ezzel búcsúzom is, hiszen ha múlhat, akkor múljon is, mára már semmi okosat nem tudnék átadni Nektek, ti kedves Olvasók! Menjetek és ne gondolkozzatok, ma legyen a feladat: érezzetek! És merjetek magatokból hülyét csinálni, mert kevesebb kárt teszel a cselekvéssel, mint azzal, ha hagyod, hogy az életet elmúljék melletted, nélküled.
